´
RAKU KERAMIA
Raku kerámia
2016-ban alakult meg A Tan Kapuja Zen Közösség kísérleti műhelyeként a japán raku kerámia alkotófolyamata mögött rejlő eredeti szellemiség és esztétikai ismérvek figyelembe vételével, és azzal a szándékkal, hogy a kerámiakészítést egy meditációra és kontemplációra alkalmas praxissá fejlessze.
A műhely 2018-tól indít kezdő és haladó csoportokat, jelenleg zártkörűen működik, a haladó csoport számára jelent kutatási és alkotó teret. Témaválasztásainknál az inspirációt elsősorban a zen társművészetek, a teaszertartás, a tusfestészet, az ikebana tárgyi kellékei jelentik, de teret ad a műhely a szabad figurális alkotásnak is.
Gyökerek
A japán raku (楽焼) kifejezés tartalma: „ A ráérő idő élvezete…” a raku kerámia készítés filozófiája és esztétikája szorosan kötődik a zen buddhizmushoz és a teaszertartáshoz. Az egy agyagtömbből faragott első rakucsészéket Csódzsiró cserépmester készítette, Szen No Rikju teamester és udvari esztéta ösztönzésére az 1570-es évek végén Kiotóban. A Raku nevet Hidejosi sógun adományozta Csódzsiró fiának Dzsókej-nek apja iránti megbecsülésének jeléül, annak halálakor. Az apáról fiúra szálló raku kerámia mesterség, eddig 15 generációt számlál a főházban, de az évszázadok folyamán olyan mellékházak is alakultak, amelyeket az a megtiszteltetés ért, hogy felvehették a Raku nevet. Az a szellemiség és esztétikai szempontrendszer, amivel Csódzsiró faragta csészéit fennmaradt a japán rakukerámia művészetben és a mai napig áthatja azt.
A raku kerámiás műhely megnevezéssel arra utalunk, hogy ezt a szellemiséget, attitűdöt próbáljuk megérteni, megérezni és alkalmazni a műhelymunka során, nem pedig a külső formai és technikai jellemzőket másoljuk.
Kézzelfogható filozófia
Mitől válik szellemi kerámiázássá az agyagművesség?
Úgy is feltehetnénk a kérdést, hogy: – Mi az, amit mi ebben a szellemi és művészeti térben keresünk és mi az, amit tovább viszünk a raku kerámiázás hagyományból?
Néhány vonást megkísérelhetünk felfesteni ennek megértéséhez, azonban a mélyebb értés és átérzés csak az alkotófolyamat során tapasztalható meg.
Mindenek előtt a mély természettiszteletet emelhetjük ki, ami a külső-belső természet megfigyelését is jelenti éppúgy, mint azét is, aki éppen megfigyel. Esztétikai szempontból az egyszerűség, a kopárság, az esetlegesség, a szabálytalanság, a művészi igényű, mégis visszafogott nem hivalkodó kivitelezés jellemzőek.
Ezek azonban nem pusztán esztétikai sajátosságok, hanem tudati mozzanatokat tükröző jellegzetességek, amelyeket megvalósítunk és a felszínre hozunk, amikor agyagba formázzuk belső gesztusainkat.
A tapintásban rejlő tudatosság
A teaivás kultusza kiszabadította a kerámiát a kiállítóterek érinthetetlen távolságából és egy bensőséges szertartás tapintható részévé emelte. Egy ilyen csészével már közvetlen, kézzelfogható kapcsolatunk lehet, emiatt fontos egyensúlyt keresnünk a taktilis és vizuális minőségek között a tárgyalkotás során. Szellemi, művészeti szempontból pedig az adhat kihívást, hogy képesek legyünk uralni az esetlegességet, és egyensúlyt találjunk a tervezett és a véletlenszerű mozzanatok között.
Ha komolyan vesszük a ’ráérő idő élvezete’ tartalmat, akkor felmerül a kérdés, hogy milyen az az idő, ami nem a ’vekkeróra könyörtelen időszámításában’ létezik? Milyenek vagyunk, amikor ráérően időzünk egy tevékenységben? Azzal segítjük ezt a tapasztalást, hogy nem alkalmazunk korongozást, nem akarjuk meggyorsítani az alkotófolyamatot, ugyanakkor a teljes figyelmünket szenteljük a tárgynak, amit éppen formázunk, mázazunk, vagy égetünk.
Oktató és a műhely alapítója:
SZEREMLEY ANETT
A Tan Kapuja Zen Akadémia vezetőségi tagja, művészeti oktatója, kulturális szervezője, a Tan Kapuja Zen Közösség dharmatanítója. Tusfestészeti és raku kerámiás műhelyeket vezet, melyek közösséget, alkotó életformát és művészeti meditációs praxist is jelentenek számára. Kutatja az ázsiai művészetekben rejlő meditációs- és azok kultúránkba való integrálási lehetőségeit, különös tekintettel a tusfestészet és kerámiaművészet területeire.